„Olyan depi vagyok” – a depresszió-öndiagnózis veszélyei

Depresszió öndiagnózis

Miért veszélyes a depresszió öndiagnózisa?

Depresszió – ez az a mentális betegség, amit mindenki ismerni vél, amit mindenki gyakran használ – hibásan – akár magára is, és amit bizony éppen emiatt sokan hajlamosak elbagatellizálni. “Olyan depressziós vagyok” – gondolod ezt sokszor magadról, ami gyakorlatilag a szinonimája lett annak a mindennapokban, hogy rossz kedved van, levert vagy, éppen egy veszteség hatása alatt vagy, megviselt valami, esetleg éppen aktuálisan nincs is kedved élni. Amikor ezeket kimondod, talán bele sem gondolsz mindennek a súlyába: abba, hogy egy, bár sajnos valóban nagyon gyakori, de mégis komoly, súlyos betegségről – pontosabban mentális zavarról – van szó. A depresszió bizony tényleg annyira súlyos lehet, hogy sokaknak már az életébe is került, vagy pedig visszafordíthatatlan egészségkárosodást szenvedtek miatta, illetve a következményei miatt.

Persze, sokszor hiába is akarsz igazán felelősségteljesnek lenni, hiszen nem fordulhatsz oda minden lehajtott fejjel járó társadhoz például a metrón: leginkább éppen ezért, mert attól, hogy éppen rossz kedve van valakinek, még egyáltalán nem biztos, hogy depressziós. Sőt, a rosszkedv, amit egy konkrét életesemény okozott, teljesen természetes érzés, nem szabad különösebben aggódnod miatta! Teljesen normális reakció az, hogy szomorúak vagyunk, amikor elbocsátottak a munkahelyünkről, szakítottunk életünk párjával, vagy elhunyt egy közeli hozzátartozónk. Ilyenkor éld meg bátran a veszteséget, beszéld ki magadból, ettől még nem kóros az állapotod egyáltalán!

Olyan depressziós vagyok! – Ugye, hányszor hallottuk már? Ugye, hogy szinte minden nap elhangzik: valahol, valaki, valamilyen környezetben biztosan „depressziósnak” érzi magát. Pedig valószínűleg – vagy inkább ideális esetben, remélhetőleg – nincsen kóros egészségügyi problémája, csupán rossz a kedve, rossz a hangulata, esetleg valami rossz dolog történt vele a közelmúltban, ami megviselte. Ez nem depresszió. Ez egy téves öndiagnózis.
A baj akkor van, ha a levertség, rosszkedv, bénultság, fásultság állandósul, nem feltétlenül köthető már életeseményhez, és ha a jellegzetes, a betegségre jellemző tüneteket produkálod. (Ha érdekel, melyek ezek, egy következő cikkünkben részletesebben írunk még róla, olvasd el!) Szóval, ha bármi olyasmit érzel, amiről te magad is sejted, hogy „nem normális”, akkor valószínűleg jó nyomon jársz.

Ha úgy érzed, itt a baj, és belekerültél ebbe a helyzetbe, első lépés, hogy nézz szembe vele: mondd ki, valld be magadnak: segítségre van szükségem! Ha ezt beláttad, és segítséget kértél, már sokkal előrébb jársz a legtöbb sorstársadnál, hiszen tudomásul vetted, hogy a tested hormonális folyamatait nem tudod egyedül befolyásolni! Kérj hát segítséget a kialakult depresszió kezeléséhez, keress fel egy szakembert: lehetőleg egy olyat, aki valóban ebből diplomázott, tehát pszichológus vagy pszichiáter!

Tudom, hogy „könnyű mondani”! Megértem. Mégis lényeges, hogy tedd meg az első lépést még ma! Ennek egy kézzel fogható, egyszerű, könnyű és gyors módja, ha megrendeled az Alpha-Stim készüléket. Ezzel biztosan teszel az egészségedért és azért, hogy hamarabb élhess könnyebb, jobb életet! Ha pedig megérkezik, használd! Könnyebb lesz kimenni az utcára, könnyebb lesz mosolyogni! Talán éppen ez adja meg a kezdő lökést ahhoz, hogy újra boldog lehess!