A pánikbetegség tünetei

A pánikbetegség kezelésének eredményes megvalósításához elengedhetetlen a tünetek felismerése, és a háttérben feltételezhető szervi rendellenességek feltérképezése.

Pánikroham vagy pánikbetegség?

A felgyorsult életvitelből fakadó túlhajszoltság, zaklatott lelkiállapot következményeként napjainkban egyre több embert érint a pánikbetegség. Fontos azonban tisztázni, hogy bár a népesség mintegy 20%-a életében legalább egyszer tapasztal rohamot, csak 2-3%-nál állandósulnak a panaszok. Sokan tévesen úgy tartják, hogy a betegség megjelenése a modern korra datálható, pedig valójában egyidős az emberiséggel – ma ismert nevén azonban csak az 1960-as évek közepétől tartják számon.

A pániktünetek nagyfokú stressz, szorongás, túlzott koffeinfogyasztás hatására, ill. bizonyos egyéb kórképek (Basedow-szindróma, szív- és érrendszeri rendellenességek, depresszió) fennállásakor is megmutatkozhatnak, ekkor azonban nem nyilváníthatók a páciensek pánikbetegnek, mert először a primer elváltozásokat szükséges orvosolni, melyek a panaszokat előidézték.

Milyen szimptómák kísérik a pánikrohamot?

  • heves szívdobogás
  • szédülés, bizonytalanságérzés
  • látási zavar
  • remegés
  • verejtékezés
  • légszomj
  • szorító mellkastáji érzés
  • émelygés, hányinger, hasi diszkomfortérzés
  • hőhullámok
  • zsibbadás
  • intenzív félelem az önkontroll elvesztésétől, ill. a haláltól.

Pánikrohamról akkor beszélünk, ha a fenti tünetek közül legalább négyet észlelünk. A rohamokra jellemző, hogy a panaszok hirtelen, látszólagos előzmény nélkül jelentkeznek, és perceken belül fokozatosan erősödnek. Időtartamuk változó – lehet negyedóra, de akár néhány órán át is elhúzódhatnak.

A pánikbetegség felismerése

A pánikbetegek kezelését célszerű minél korábban elkezdeni. A diagnózis felállításához azonban teljes körű orvosi kivizsgálás szükséges, a szervi eltérések kizárása érdekében. Ebbe beletartozik a kardiológiai, diabetológiai, gasztroenterológiai és endokrin eredetű problémák felkutatása is, szükség esetén további vizsgálatokkal kiegészítve. Amennyiben ezek negatív eredményt hoznak, úgy a továbbiakban a pszichiáter hatáskörébe tartozik a betegség megállapítása.

Mi utal arra, hogy pánikbetegséggel van dolgunk (ha az orvosi vizsgálatok során nem derült fény szervi okokra)?

  • ismétlődő, váratlanul jelentkező rohamok
  • feszültség, rettegés egy újabb rosszulléttől, s annak esetleges következményeitől (betegség, maradandó károsodás, eszméletvesztés, megőrülés)
  • a rohamok, ill. a rohamoktól való félelem korlátozzák a beteget napi feladatai elvégzésében, negatív hatást gyakorolnak társas kapcsolataira, hiszen soha nem lehet tudni előre, mikor törnek rá ismét

A diagnosztizálás szempontjából a teljes körű fizikai felmérést követően hasonlóan alapos és átfogó pszichiátriai vizsgálódás szükséges, ugyanis a pánikbetegséget gyakran kísérik más pszichoszomatikus betegségek, pszichés zavarok is. A leggyakrabban a következőkkel találkozunk:

  • depresszió
  • generalizált szorongásos szindróma
  • hipochondria
  • különböző fóbiák (pl. agora- v. klausztrofóbia – előbbi a nyílt, utóbbi a zárt helyeken fellépő félelemérzésre vonatkozik)

Mi idézheti elő a pánikbetegség kialakulását?

A pánik az idegrendszer egy normális, sok esetben hasznos és megalapozott válaszreakciója a kívülről érkező erőteljes, váratlan ingerekre, melynek őseink nem ritkán életüket köszönhették, hiszen a felfokozott állapot eredményesebbé tette a küzdelmet vagy éppen a menekülést az adott veszélyforrás elől.

A rohamok akkor tekinthetők kórosnak, ha nem külső tényezők, nem valós fenyegetés generálja azokat, hanem teljesen hétköznapi szituációkban vagy ingerszegény környezetben lépnek fel, és rendszeressé válnak. Ilyen esetekben már pánikbetegségről beszélünk, mely kezelést, terápiát igényel. A pácienseknél gyakran kimutatható a szerotonin-túltengés, ill. a neuronok (szerotoninnal szembeni) fokozott érzékenységével is összefüggésbe hozható a betegség megjelenése, de egyéb kórképek és bizonyos gyógyszerek hosszabb távon történő alkalmazása, valamint a túlzott koffeinfogyasztás is komoly szerepet játszhat a kialakulásában.